Őszutó - télelő az óvodában - Játékos őszvégi ötlettár óvodapedagógusoknak 2.

Az ősz vége, tél eleje, a rövidülő délutánok és az egyre hosszabb, sötétebb napszakok többször tölthetnek el bennünket és a gyerekeket is mélabúval, szomorúbb pillanatokkal. Ebben az időszakban előfordulhat, hogy csendesebbek, befelé figyelőbbek vagyunk. Szerencsére, mint az év minden részének, ennek az évszakfordulónak is megvannak a maga vidámságra hangoló részei. Ezekből gyűjtöttünk párat:

Kedveskedő

Mint oly sok mindennek a kedvességnek is van világnapja, mégpedig november tizenharmadikán. Nem olyan rég (1998-ban) a japán apró kedvesség mozgalom ösztönözte a világ számos országát, hogy kedves viselkedésre biztassa az embereket, remélve, hogy az egymásra figyelés, a szívből jövő jókívánságok segíthetnek jobbá tenni a világot. Az óvodáskorú gyermekek szociális kompetenciáinak kiemelkedő fejlesztendő területei az ön- és társismeret és az empátia. Az alábbi játék segít e két terület fejlesztésében is. A kedvesség világnapján és természetesen más napokon is játszható.

Képzeljük el, hogy a csoportszobában lévő szőnyeg egy nagy erdő, de nem akármilyen erdő, hanem egy emlékező erdő. Aki egyszer betéved ebbe az erdőben, meglát valakit, megérez valamit, azt soha többé nem felejti el. Kezdjünk el sétálni a gyerekekkel ebben az „erdőben”, szétszóródva, lassan, úgy, hogy nem érünk egymáshoz. Séta közben:

• nézzük meg először a velünk szembe jövő hajának a színét,
• ezt követően figyeljük meg, hogy kinek milyen színű zoknija van,
• kinek milyen színű a szeme, milyen a szemöldöke,
• végül, hogy milyen pólóban, ruhában érkezett az óvodába.

(Hagyjuk elegendő időt a gyerekeknek, hogy minél több ideig nézhessék egymást.)

Amikor a gyerekek megfigyelték egymáson a felsoroltakat, kérjük meg őket, hogy sétáljanak tovább addig, amíg azt nem mondjuk, hogy: „Stop”! Ekkor minden játékban résztvevő óvodásnak meg kell keresnie a hozzá legközelebb álló társát. Ha mindenkinek lett párja, (akinek nincs, annak az óvodapedagógus lesz a társa) szembe kell állnia egymással és egy kis ideig egymást kell megfigyelnie. Tudatosan is választhatunk társakat, ebben az esetben mi alkossunk párokat a gyerekekből.

A párválasztás után az óvodások álljanak szemben egymással és egy kis ideig csak egymást nézzék. Ezután fordítsanak hátat egymásnak és üljenek le úgy, hogy a hátuk összeérjen. Pár pillanatra csukják be a szemüket és gondoljanak vissza arra, hogy mire emlékeznek a velük háttal ülővel kapcsolatban. Ha eszükbe jut valami, hajtsák le a fejüket a térdükre. Ezután, akinek megérintjük a vállát, az elmondhatja, hogy mi tetszett neki a legjobban a vele háttal ülő társán, pl. pólója, szeme, haja, mosolya stb.  Egy páron belül mindig kérdezzük meg mindkét gyereket.

Libaságok

A magyar néphagyományban a tél kezdetét is jelző ünnep volt a november tizenegyedike, Szent Márton napja. Ehhez kapcsolódóan szinte minden óvodában megemlékeznek arról a legendáról, amely szerint Mártont püspökké szerették volna választani, de ő elmenekülve a pápai követek elől a libák óljába bújt. A szárnyasok viszont hangos gágogásukkal jelezték, hogy nincsenek egyedül, elárulva Márton rejtekhelyét. A libákkal kapcsolatban számos játékot ismerünk, melyek közül mi is összegyűjtöttünk párat:

Lépegető

Körben állva induljunk el egyik irányba. Lassan kezdjünk el lépkedni. Képzeljük el, hogy nem messze van a libák ólja. A szárnyasok éppen alszanak, így nagyon halkan (pl. lábujjhegyen) kell sétálnunk, nehogy felébredjenek. Lépkedjünk így egy kicsit. Ezután „ébresszük fel” a libákat, lépkedjünk olyan hangosan, amilyen hangosan csak tudunk. Végül mi magunk is átváltozhatunk libákká és szárnyainkat kitárva, lengetve mehetünk tovább. A különböző mozgásokhoz társíthatunk hangokat is, például, ha kettőt tapsolunk hallkan kell mennie a gyerekeknek, ha négyet dobbantunk a talpunkkal, hangosra kell váltaniuk stb.

Libamutogató

Szent Márton napjához számos libás mondókát ismerünk. A legtöbbet mozgásokkal is kiegészíthetjük:

Árok partján ül egy liba, (guggoló mozgást végzünk)
Azt gágogja, hogy taliga. (úgy teszünk, mintha egy talicskát tologatnánk)
Paradicsompaprika. (először a jobb majd a bal karunkat emeljük magasba)
Papucsba jár a liba. (repülő mozgást imitálunk, közben csoszogva járunk)